De hogyan lehetne ezt egyáltalán pontosan mérni? Hogyan dönthető el, hogy a természet vagy a nevelés hatása erősebb?
A tudomány számára az egyik legfontosabb kapaszkodót az ikerkutatások jelentik, hiszen itt a genetikai háttér szinte azonos. Ha a környezeti hatásokat szeretnénk vizsgálni, ideális esetben az lenne a legbeszédesebb, ha az ikreket különböző környezetekben nevelnék fel – akár eltérő társadalmi helyzetű családokban, különböző nevelési stílusok mellett. A fejlődésük hosszú távú követése adhatna közelebb a válaszhoz.
Ez elsőre talán logikus kutatási elképzelésnek tűnhet – de vajon mennyire humánus?
A válasz egyértelműen: nem az. Ma már az etikai alapelvek ezt nem engednék meg, és szerencsére tiltják is. Hosszú időbe telt, mire a pszichológia és a tudomány eljutott idáig – és sajnos sok emberi szenvedés és káros tapasztalat kellett ahhoz, hogy ezek az alapelvek megszülessenek és kötelezővé váljanak. Az emberi lélekkel nem lehet következmények nélkül „kísérletezni”.
Néhány évtizeddel ezelőtt azonban a kutatás nevében még olyan döntések is megszülettek, amelyeket ma már elfogadhatatlannak tartunk. Ennek egyik megrázó példája Bobby, Eddy és David története, amelyet a Three Identical Strangers című dokumentumfilm dolgoz fel.
Miről szól a film?
A történet három egypetéjű iker – Bobby, Eddy és David – életét követi, akik 19 éves korukban teljesen véletlenül találnak egymásra. Ketten ugyanarra a főiskolára kerülnek, ahol hamar feltűnik a kísérteties hasonlóság, és ezzel kezdetét veszi a megdöbbentő felismerés. A hír gyorsan elterjed, a média felkapja a történetet, és ennek köszönhetően kerül elő a harmadik testvér is.
A világ számára ez egy szenzációs, szinte mesébe illő találkozásnak tűnik – a háttérben azonban egy sokkal sötétebb történet húzódik. Kiderül, hogy a fiúkat ugyanaz az ügynökség adta örökbe, szándékosan különböző társadalmi helyzetű családokhoz, miközben a kutatók éveken keresztül titokban követték az életüket, egy rejtett kísérlet részeként.
Mi volt a kísérlet háttere?
Az 1960-as években, a kognitív forradalom időszakában az Egyesült Államokban a Louise Wise Adoption Agency kutatókkal együttműködve egy rendkívül ellentmondásos vizsgálatot indított. Egypetéjű ikreket választottak ki, akiket születésük után szándékosan szétválasztottak, majd különböző társadalmi helyzetű és eltérő nevelési stílusú családokhoz adtak örökbe. A kutatók célja az volt, hogy hosszú távon megfigyeljék, miként alakul a személyiség, a viselkedés és a pszichológiai fejlődés különböző környezeti hatások mellett.
Az érintett családokat éveken keresztül rendszeresen látogatták, a gyerekeket különféle pszichológiai vizsgálatoknak vetették alá – anélkül, hogy tudták volna: gyermeküknek ikertestvérei is vannak. A kutatás dokumentumait évtizedekre titkosították (2066-ig), és a vizsgálat teljes háttere máig nem hozzáférhető a nyilvánosság számára.
Milyen kérdésekkel nézd a filmet?
- Miben hasonlítanak az ikrek külsőleg, és miben belsőleg (személyiség, viselkedés, reakciók)?
- Milyen érzéseket élnek át, amikor először találkoznak egymással?
- Hogyan küzdenek meg a nehézségekkel? Miben különböznek a megküzdési stratégiáik?
- Milyen következményei lehetnek annak, ha egy embert nem emberként, hanem kutatási alanyként kezelnek?
- Mit gondolsz, mi lehetett a kísérlet valódi „eredménye” – még akkor is, ha a hivatalos adatok titkosítva maradtak?
Milyen környezetbe kerültek, és hogyan nevelték őket?
- Munkásosztálybeli család: megengedőbb, de kevésbé figyelmes nevelés; több szabadság, ugyanakkor kevesebb érzelmi és strukturális biztonság.
- Középosztálybeli család: inkább tekintélyelvű, érzelmileg távolságtartó közeg; a biztonságos kötődés kevésbé volt jelen.
- Felsőosztálybeli család: következetes, ugyanakkor meleg és támogató légkör, stabil érzelmi háttérrel.
Milyen következtetéseket vonhatunk le a filmből?
A történet szinte ugyanarra mutat rá, amit a kutatások is hangsúlyoznak: a genetikai adottságok és a környezet együtt formálják az embert. Mindhárom fiú örökölte édesanyjuk mentális sérülékenységét, de az, hogy ez milyen mértékben jelent meg az életükben, nagymértékben a környezetüktől függött.
Ott, ahol hiányzott az érzelmi biztonság és a támogató családi közeg, nem alakultak ki megfelelő megküzdési stratégiák, és a nehézségek felerősödtek – tragikus következményekkel.
A film egyik legfontosabb tanulsága, hogy a genetikai hajlam önmagában nem végzet: inkább egy lehetőség. Hogy ez a lehetőség hogyan bontakozik ki, azt nagyban meghatározza a környezet, a kapcsolatok és a nevelés minősége.
Miért érdemes megnézni ezt a filmet?
Ez a film nagyon érzékletesen mutatja meg, miért váltak nélkülözhetetlenné az etikai alapelvek a pszichológiában, és segít árnyaltabban látni a nature–nurture vitát is – nem fekete-fehér kérdésként, hanem egy összetett kölcsönhatásként.
A történet rámutat arra, hogy még ha jelen van is egy mentális sérülékenység, egy megtartó, támogató közeg – család, barátok, biztonságos kapcsolatok – jelentősen segíthet abban, hogy az ember megküzdjön az élet nehézségeivel. Egy stabil érzelmi háttér kapaszkodót ad.
Ezzel szemben, ha valaki olyan környezetben nő fel, ahol az érzelmei nem kapnak teret vagy elfogadást, és hiányzik a támogató közeg, sokkal nehezebb helyzetből indul. Ilyenkor különösen fontos kérdés, hogy van-e lehetősége segítséget kérni,milyen hiedelemrendszerekkel rendelkezik – és hogy a környezete ezt támogatja vagy éppen gátolja. Vajon ciki pszichológushoz járni?
A film arra is hív, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: merünk-e időben segítséget kérni, vagy inkább halogatjuk, amíg a helyzet kilátástalanná válik? A különböző terápiás megközelítések éppen abban segítenek, hogy új nézőpontokat találjunk, egészségesebb megküzdési stratégiákat alakítsunk ki, és ezáltal kiegyensúlyozottabb, teljesebb életet élhessünk.
